Tudtad, hogy a mozgásszervi problémák kezelésére ahhoz, hogy ez valóban sikeres és eredményes legyen tűpontos állapotfelmérés szükséges? Mozgásszervi Rendelőnkben oszteopátiás szemléleű fizikális állapotfelmérést alkalmazunk, ezért szeretnénk számotokra bemutatni azt a tudományt ami hidat képez a hagyományos orvoslás, a manuálterápia és a természetgyógyászat között.
Dr. Andrew Taylor Still az oszteopátia úttörője

Az oszteopátia alapító atyja Dr. Andrew Taylor Still (1828-1917), amerikai orvos és sebész. A Vadnyugaton felnövő Andrew, már gyermekként eldöntötte, hogy édesapja nyomdokaiba lépve ő maga is orvos lesz. Apja lektorálása alatt folytatott tanulmányi gyakorlatot, majd a harmincas éveiben az Amerikai Polgárháborúban (1861–1865) szolgált sebészként a Kansas-i Baldwin City közelében.
Az orvostudomány mellett a politikai életbe is belefolyt. Aktívan részt vett a rabszolgaellenes mozgalomban (abolicionizmus), és 1857-ben megválasztották Kansas területi és állami törvényhozójának is.
A Polgárháború után az orvostudomány fejlesztésének szentelte életét, de e mellett mezőgazdasági feltalálóként is tevékenykedett: az 1870-es években szabadalmaztatta a továbbfejlesztett vajköpülőt.
Dr. Andrew Taylor Still egyike azoknak az orvosoknak, akik elsőként kezdték népszerűsíteni a preventív orvoslás gondolatát, illetve annak fontosságát, hogy a tünetek kezelése helyett a probléma gyökerét kell feltárni, és arra kell megoldást találni. Legnagyobb hagyatéka egy szemléletváltó, holisztikus orvosi filozófia és módszertan létrehozása: az oszteopátia.
Az oszteopátia fogalma
Az oszteopátia elnevezést Dr. Still úgy találta ki, hogy két ókori görög eredetű szót rakott össze. Az „osteon” (ὀστέον) jelentése csont, a „pathos” (πάθεια) pedig bántalom, betegség. Összeolvasva: osteopathia, melynek szó szerinti jelentése tehát csontbántalom.
Ezzel a kifejezéssel arra utalt, hogy az emberi test betegségei a rendezetlen mozgásszervi rendszerben rejlenek. Úgy vélte, hogy bizonyos testrészek mobilizálásával, manipulációjával számos mozgásszervi, és belsőszervi betegség is kezelhető invazív beavatkozások, és a gyógyszerek negatív mellékhatásai nélkül.
Sokan összetévesztik az oszteopátiát a csontkovácsolással. Habár Dr. Still módszereiben előkelő helyet foglaltak az ízületi manipulációk (ropogtatások), a kezelés mára már csak nagyon indokolt esetben tartalmaz ilyen manővereket, és akkor is olyan precizitással kivitelezve, hogy már pusztán a pozícionálás is vezethet eredményhez, a véghelyzet utáni impulzus nélkül.
Mai módon megfogalmazva tehát, az osteopathia olyan holisztikus, nyitott szemléletű orvosi szemlélet, aminek fő területe a mozgásszervrendszer problémáinak gyógyítása a test egészének figyelembe vételével. Eszköze a manuális, tehát a puszta kézzel végzett módszertan.
Dr. Still útja, az oszteopátia orvosi szintű elismeréséig
Kezdetek
Dr. Still korában az orvostudomány korántsem volt olyan fejlett, mint napjainkban. A higiéniai fejletlenség, a ma használatos gyógyszerek hiánya, és a kezdetleges diagnosztikai eljárások miatt közel sem voltak olyan precíz beavatkozások, mint manapság. Az akkoriban használt gyógyszeres kúrák olyan anyagokat tartalmaztak, mint például az arzén, a ricinusolaj, a whisky az ópium, stb. Ezeket mélyebb ismeretek hiányában nem indokolt esetben alkalmazták, és gyakran mérték nélkül adagolták. Gyakoriak voltak a végtagok amputációi nem csak traumás eseteknél, hanem mozgásszervi bántalmaknál is. Drasztikusan fogalmazva; ha nem tudtak rajta segíteni, inkább levágták.
A Polgárháborúban tapasztaltak alapján Still-ben voltak kételyek korának orvostudományának hatékonyságában. Úgy gondolta, hogy a legtöbb beteg gyógyítható lenne, ha betegségét nemcsak lokálisan kezelnék, hanem nagyobb figyelmet fordítanának a test harmóniájának visszaállítására is. Ezen véleménye csak erősödött, amikor 1864-ben sajnálatos tragédia érte: elveszítette feleségét, és három gyermekét is súlyos agyhártyagyulladásban.
Still ezek után csalódottságában arra a következtetésre jutott, hogy korának ortodox orvosi gyakorlata nem csak eredménytelennek bizonyult számos esetben, de olykor több kárt is okozott. (Például az orvos keze okozta fertőzöttség miatt.) Ezért elhatározta, hogy a korabeli tanoknak hátat fordítva, megreformálja az akkori hagyományos orvoslás hozzáállását a betegségek kezelésében. Életének következő harminc évét az emberi test tanulmányozásának és a betegségek kezelésének alternatív módjainak megtalálásának szentelte.
Sokéves orvosi kutatás és klinikai megfigyelés után úttörő, holisztikus szemléletű orvosi filozófiáját és módszertanát 1874-ben osteopathiának nevezte, majd 1892-ben a Missouri állambeli Kirksville-ben megalapította saját iskoláját, az American School of Osteopathy-t, ahonnan az oszteopátia mind Amerikába, mind Európába elterjedt. Ez az iskola a mai napig létező orvostudományi egyetem AT Still University (ATSU) néven. Az itt végző hallgatók oszteopát orvosi diplomát kapnak (DO), ami tudástárát tekintve egyenértékű egy általános orvostudományi végzettséggel (MD/DR).
Elterjedése a 20. században
Ahogy a tartományban terjedt a híre Still iskolájának, úgy nőtt a szkeptikusok száma is. Still sérelmei miatt kialakult radikális nézeteit nem rejtette véka alá, és mivel szemlélete nagyon új volt, és tudományosan még nem bizonyított, nem csak támogatókra talált. A hagyományos orvosok szembementek Still módszerei ellen, kuruzslónak nevezték, aki a tudomány ellen lázad.
Amilyen tendenciával nőtt az oszteopát orvosok száma, úgy fokozódott az ellentét a két szemlélet között. Az oszteopátok a gyanúsítások miatt elhatárolódtak a hagyományos orvostudományt gyakorlók nézeteitől, és allopáthoknak nevezték őket. Módszerének azonban voltak gyakorlati eredményei, ezért egyre többen akadtak olyanok is, akik elkezdtek érdeklődni iránta.
Az oszteopátia napjainkban
A két szemlélet közötti ellentét a mai napig fellelhető, de azóta sokat változott a világ, ahogy maga az oszteopátia is. Technikai repertoárja is sokat fejlődött, bővült az évek alatt. Kezdetleges kimozgatásait felváltották a tudományos hátterű manipulációk, de vannak olyan terápiás elemei is, melyek Still óta ugyan úgy végezve bizonyítják hatékonyságaikat.
Módszere elterjedt az USA-ban, majd később Európában is, egyre több oszteopát iskola nyílt, és ezek – bár tartva magukat a gyökerekhez – önállóan fejlődtek, így ma már tulajdonképpen több fajta oszteopát módszertanról is beszélhetünk. Vannak iskolák, akik spirituális szemszögből közelítik meg a rendszert, vannak, akik folyamatos újulásra törekedve alternatív módszereket fedeznek fel és azokkal gyógyítanak, és vannak olyanok is, akik a „békére” törekedve a hagyományos orvoslással együtt dolgozva végzik gyógyító tevékenységüket.
Az utóbb említett rendszerek nyugaton jelen is vannak a betegellátásban: Németországban, Franciaországban, és az USA egyes régióinak bizonyos kórházaiban az oszteopátia saját osztályként működik, és aktívan részt vesz a mozgásszervrendszer problémáinak megoldásában. Ebben a szegmensben dolgozó orvosok bár saját rendszerének manuális technikáit alkalmazzák, ha a szükség nagyon megkívánja, gyógyszert, injekciót, infúziót is alkalmaznak a gyógyulás érdekében, tehát napjainkban már nem rendelkezik szélsőséges nézetekkel, ami egy mindenre nyitott, tág szemlélettel ruházza fel.
Az oszteopátia filozófiája
A fent említett ellentét ellenére az oszteopátia küldetése ugyanaz, mint az összes orvosi rendszernek: a betegségek gyógyítása, az emberek segítése. Különbözősége egyrészt abban rejlik, hogy a mozgásszervrendszer gyógyítására specializálódott, másrészt abban, hogy módszereinek egy része a mai napig nehezen bizonyíthatók, hatékonyságának mérésére egyelőre nem áll rendelkezésre műszer. Hitelt csak a terapeuták, illetve a meggyógyított páciensek tudnak adni neki.
Ez viszont túl szubjektív ahhoz, hogy a bizonyítékokon alapuló orvoslás elfogadja (egyébként érthető okokból). Mivel a kezelések tartalmazhatnak nem evidence-base elemeket, gyakran olvashatjuk az oszteopátiáról, hogy az áltudományok közé sorolják annak ellenére, hogy egyes elemeit már elfogadta a tudomány. A szkeptikusoknak az öreg oszteopát orvosok azt szokták javasolni némely bizonyítékok hiányában, hogy mozgásszervi probléma esetén forduljanak bizalommal osteopát szakemberhez, és a kezelés után alkotott kritikákat tisztelettel elfogadják.
Az oszteopátia célja, hogy a betegségeket konzervatívan, gyógyszerek és invazív beavatkozások nélkül végezze. Nézetei szerint a test vázizomrendszerében fennálló strukturális diszharmóniát korrigálva, a test szerkezetének és keringési rendszerének helyreállításával a legtöbb mozgásszervi eredetű betegség gyógyítható.
Az oszteopátia alapelvei
1. Az öngyógyítás elve
A test kiváló önszabályozó mechanizmusokkal rendelkezik, és magában rejti a védekezés, a javítás és az átalakítás képességét. Dr. Andrew Taylor Still a következőt mondta:
„Find it, fix it, and leave it alone.” – Találd meg, hozd helyre, majd hagyd békén.
Ezzel arra utal, hogy az oszteopát szakembernek az a feladata, hogy rávezesse páciensét a helyes életmódra, testének diszfunkcióinak helyreállításával. Ha ezt megtette, akkor vendégét elengedi, és csak akkor javasol további kezelést, és csak annyit, amennyi valójában szükséges.
2. Az összhang elve
A szerkezet és a funkció kölcsönösen szorosan összefügg egymással. Ez azt jelenti, hogy a mozgásszervrendszer aktív és passzív része, tehát az izom- és a csontrendszer kölcsönösen segítik egymás munkáját, és ha az egyik „bajba kerül”, a másik támogatása képen megbontja saját működését annak érdekében, hogy az egység fent tudjon maradni. Például ha sokat görnyedünk a számítógép előtt, akkor az izmok (a funkció) egyensúlya felborul: Valamelyik rövidülni, valamelyik nyúlni fog.
Tartósan ebben a pozícióban tartva őket alkalmazkodnak, és akkor is ezt az állapotot produkálják, amikor már felállunk a képernyő elől. Az izmok képesek elhúzni a csontváz szerkezetét (struktúra), így egy görnyedt testtartás figyelhető meg állásban. Ha figyelünk a helyes testtartásra, és edzéssel karban tartjuk az izmainkat, akkor megtartják a szerkezetet (csontvázunkat) élettani pozíciójában.
Ahogy Dr. Thomas Hanna, amerikai kutatóorvos mondta: „A funkció tartja karban a strukturát.”
3. Az egység elve
Az elme, a test és a szellem az emberi szervezet integrált egysége. Ha valamelyikben probléma jelentkezik, az kölcsönösen kihat a többire is. Az oszteopátia megtanítja egyensúlyban tartani mindegyik elemet, így kezelése sokkal hatékonyabb, és tartósabb is tud maradni. Ez nem azt jelenti, hogy a páciens pszichológiai elemekkel fog találkozni egy oszteopát kezelésen, de köztudott az a tény, hogy érzelmi behatások létre tudnak hozni mozgásszervi problémákat. Ha az emberi szervezet egésze van helyreállítva, akkor lesz valóban egész-ség. Úgy is írhatnánk:
„Ép testben, ép lélek.”
Az oszteopátia Technikai elemei
Az oszteopátia szakterületei
Célja végső soron a mozgásszervi betegségek gyógyítása, a sérülések rehabilitálása. A fentebb is említett tág szemlélet itt jelenik meg. Mivel filozófiája szerint minden-mindennel összefügg, ezért fent tartja annak a lehetőségét is, hogy a mozgásszervi problémák, nem csak a mozgásszervrendszerből eredhetnek, hanem izom- és kötőszöveti láncokon, különböző idegrendszeri receptorérzékenységeken keresztül, jöhetnek bármilyen anatómiai és élettani diszfunkcióból. Így keletkezhet vállfájdalom a máj mobilitásának és statikájának problémájából.
Egymással összefüggő, de rendszertanilag három fő szakterülete alakult ki:
- Parietalis osteopathia
Az osteopathia mozgásszervrendszerrel foglalkozó területe. Ide tartoznak az izmok-inak, csontok, ízületek, szalagok, és a fascia, mint kötőszövet problémájának megkeresése, és megoldása. Ez a szakterület az oszteopátia legelfogadottabb, és legsokoldalúbb része.
- Cranialis osteopathia
Megalkotója Dr. Still közvetlen tanítványa: William Garner Sutherland DO. (1873-1954). Az osteopathia központi idegrendszerrel (agy- és, gerincvelő) foglalkozó területe. Ezeknek a gyógyítását a koponyacsonton, a csigolyákon, és a keresztcsonton végzett technikák segítségével végzik közvetett módszerekkel. Az oszteopátia szerint a koponyacsontok varratai, a suturák apró, finom mikromozgásokkal rendelkeznek, például légzéskor. Ha ezek a mozgások gátolva vannak, az valahol a testben diszfunkcióként jelenik meg.
- Visceralis osteopathia
A belső szervek statikájával, tehát a pozíciójukkal, természetes mozgásukkal és a hozzájuk kapcsolódó szövetek helyzetével foglalkozik. Szerveink nagy részét kötőszövetes rendszer öleli, amiken keresztül összeköttetésben állnak egymással. Ennek a kapcsolatnak a segítségével szerveink természetes mozgékonysággal bírnak, és követik saját belső ritmusukat.
Diszfunkció például úgy jöhet létre, hogy hosszan tartó görnyedő ülésnél gátolva van a máj természetes mozgása, ami a légzés miatti hasűri nyomásváltozáskor keletkezik. Ez hosszútávon kötőszöveti feszültséget okozhat, ami mozgásszervi problémaként nyilvánulhat meg. Egyik nagy úttörője Jean-Pierre Barral DO.
Tudástára
Az oszteopát szakember általános orvostani elméleti tudással rendelkezik, ami részletes anatómiai, élettani ismereteket jelent. További képzettségei:
- Ortopédiai és reumatológiai ismeret
- Neurológiai ismeret, craniosacralis módszerek
- Vizsgálati, diagnosztikai eljárások: Neurológiai vizsgálatok, passzív- és funkcionális tesztek, visceralis vizsgálatok
- Lágyrész mobilizáció/manipuláció: Izmok, kötőszövetek, szalagok és inak mozgatása, oldása.
- Ízület mobilizáció/manipuláció: Ízületi átmozgatás az optimális mozgástartomány elérése érdekében, szükség esetén speciális manőverekkel elmozdulások, mikroficamok, csigolyablokkok helyretétele.
- Visceralis mobilizáció: belsőszervek élettani mozgásainak helyreállítása.
- Neuromobilizáció: Idegnyújtások, mozgatások, csúsztatások
- Fasciaspecifikus technikák: Az izmok és zsigerek feletti, közötti és alatti vékony kötőszövetes hártya kezelése.
- Aktív mozgásterápia: Ismerik az emberi test biomechanikáját, kinematikáját, mozgássztereotípiákat, így szükség esetén tornával segítik pácienseiket
- A tudástárat folyamatosan bővítik, minden területükben tudományosan naprakészek
Az oszteopátia mint kezelés
Minden oszteopát rendelőben anamnesis felvétellel, és nagyon alapos vizsgálattal kezdődik. Mindenekelőtt a szakember kötetlen beszélgetés formájában megismeri páciensét, és annak problémáját. Diszkréten rákérdez minden olyan apró elemre is, ami fontos lehet a kezelés hatékonyságának szempontjából.
Az anamnesis felvétele után a vizsgálatok következnek. Filozófiája mentén az egész test azon részeit vizsgálja, amik összefüggésben állhatnak a problémával. Ezért fordulhat elő, hogy a szakember nem csak az adott területet, hanem attól jóval távolabbi szegmenseket is érint, esetleg olyan sérülések, balesetek iránt érdeklődik, amik több évtizede fordultak elő.
A kezelés menete mindig az anamnesistől, és a státusztól függ. Nincs előre elkészített protokoll, a terápia mindig személyre szabott lesz. Főként manuális technikákkal találkozhat a vendég, de előfordulhatnak kiegészítő terápiás eszközök, és műszerek is. A páciens végig tájékoztatva van arról, hogy mi történik, a terapeuta mit miért csinál. Beavatkozás előtt mindig szól, hiszen a harmadik alapelv kapcsán fontos, hogy a vendég tudatánál legyen arról, mi történik vele.
A kezelés a legtöbb esetben kényelmes ruhában történik, a vizsgálatokkor előfordulhat, hogy fehérneműre kell vetkőzni, de azt is csak akkor, ha a helyzet indokolttá teszi. A végén összegzés történik, és javaslat arról, hogy a továbbiakban mi szükséges ahhoz, hogy a panasz teljesen megszűnjön, vagy ne térjen vissza.
Most már Te is tudod mi az a módszer, amit a Personal Best Mozgásszervi Rendelőben akut vagy krónikus fájdalmaddal, sérüléseddel kapcsolatos állapotfelmérés során az alapot adja számunkra.
Egy olyan módszertan ami mögött több mint 100 év tudás, fejlesztés és ami a legfontosabb a testre egy fizikális egységként tekintő szemléletmód áll.
Szerző:
Török Kristóf
Mozgásszervi specialista – Personal Best Mozgásszervi Rendelő
Források:
Andrew Taylor Still University
Ormos Gábor: A csontkovácsok titkai
A.T.Still önéletrajzi könyve – Autobiography of A. T. Still Revised Edition